Az ókor egyik legnagyobb hadvezére, a legenda szerint maga Amon isten fia, Nagy Sándor makedón uralkodó alig 12 év alatt hódította meg az akkor ismert világ felét, s ezzel bevéste magát a történelemkönyvekbe. Nagy Sándor, vagy görög nevén Alexandrosz, II. Philipposz makedón király fia volt, de különleges képességei hamar megmutatkoztak. Plutarkhosz görög történetíró szerint apján is túl akart tenni eredményeit tekintve. Kiváló nevelésben részesült mind fizikailag, mind pedig szellemileg. Az ókor legnagyobb filozófusa, maga Arisztotelész tanította.
Egy ízben, amikor lovat hoztak Philipposznak, a szilaj állatot emberei nem merték megülni, mire Alexandrosz azt állította, hogy ügyetlenek és gyengék, s fogadást kötött a ló árára. Apja először nem hitt gyermekének, de amikor látta, hogy a fiú megüli a lovat, sőt megszelídíti, örömében neki adta, és így szólt hozzá: „Fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedónia!”. Ettől fogva inkább rábeszéléssel igyekezett hatni rá, nem paranccsal, s meghívta az udvarába a kor legnagyobb tudósait, hogy tanítsák a fiatal fiút. Így lett Alexandrosz egyik mestere Arisztotelész is, aki elsősorban etikai és politikai képzést nyújtott a tudásra szomjazó léleknek, de ő szerettette meg vele az orvostudományt is, amivel beteg bajtársain segített később.
Alig tizenhat évesen lett Makedónia királyi helytartója és pecsétőre, és húszéves volt, amikor átvett meggyilkolt apjától egy konfliktusokkal terhelt örökséget. De a fiatalember jól állta a próbákat, egymás után verte meg az ország ellen támadó barbár seregeket, s leverte a lázadásokat. Majd mikor átkelt a Thermopülai szoroson, elfoglalta Thébait, de megkímélte Athént. Iszthmosznál összegyűjtötte a görögöket, és a perzsák ellen indult hadjáratra.
A Perzsa Birodalmat ekkoriban belső problémák gyötörték, a perzsa hadsereg pedig nem tartott lépést a fejlődéssel, zsoldosokat alkalmaztak. Nagy Sándor Kr. e. 334-ben kelt át 30-40 ezer fős hadseregével Hellészpontoszon, az első összecsapásra a Granikosz folyónál került sor, melyben győzedelmeskedett a görög-makedón sereg. Kr. e. 333-ban, az Isszosz folyónál ütközött meg először a perzsa uralkodóval, III. Dareiosz perzsa királlyal. A csata szintén Alexandrosz győzelmével zárult, azonban Dareiosz elmenekült. A siker után meghódította Föníciát, Palesztinát és Egyiptomot. A terjeszkedést követően Kr. e. 331-ben Gaugaméla mellett végső csapást mért az újraszervezett perzsa haderőre. III. Dareiosz szintén elmenekült, azonban egy kormányzó menekülése során meggyilkolta. Alexandrosz egészen az Indus folyóig terjesztette ki birodalmát, mely azonban nem volt hosszú életű. Nagy Sándor Kr. e. 323-as babiloni halála után ugyanis a birodalom szétesett.
A politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy tartósan meg is maradjon, amit megálmodott. De ezek az eszmék tovább éltek követői szívében, és valamilyen módon mintát adtak jövendő államalakulatoknak is. Talán egy másik népre volt szükség, amely a sokféleséget szívesen egységesítette, és ezzel Alexandrosz álmának egyik letéteményesévé válhatott. A birodalom akkor birodalom, ha tartós, szerves és összetartó. A rómaiak erre tettek kísérletet, és hatékonyan meg is oldották. Itt megmutatkozhatott, hogyan lehet hosszú távon is sikeres a békés életben Alexandrosz sok kezdeményezése. A csaták elmúlnak, a háborúkat szükségképpen felváltja a béke. Van, akinek a háborúk győzelmei jutnak, de fontos, hogy az elért eredmények tovább élhessenek. Bár Alexandrosz ezt életében nem tudta elérni, neve és elképzelései 2300 év után is tovább élnek.
Julius Caesar (Kr. e. 100 - Kr. e. 44)
Julius Caesar
Római Birodalom
Tisztség: Diktátor
Caius Iulius Caesar (Julius Caesar) az ókor egyik legkiemelkedőbb alakja. Tipikus példája a késői köztársaság sikeres emberének: patríciuscsaládból származó férfiú, aki szónoki, államférfiúi és hadvezéri képességeiben is kiemelkedő volt. Ugyanakkor történetírói munkássága is említésre méltó, még akkor is, ha műveinek tárgya saját tevékenysége volt. Élete során a Római Birodalom diktátora címét is viselhette, mely időszak alatt számos intézkedés fűződik a nevéhez.
Hatalomra kerülése számos eseményre vezethető vissza. A pun háborúk során a Római Birodalomban jelentősen megnőtt a rabszolgák száma, alkalmazásuk elterjedt a nagybirtokokon. A kort megelőző polgárháborúk (Marius - Sulla) miatt romlottak az életkörülmények a birodalomban, mely rabszolgafelkeléshez vezetett. Ekkor volt az ókor legnagyobb felkelése is, a Spartacus-féle rabszolgafelkelés (Kr. e. 73 - Kr. e. 71). A római szenátus Crassust és Pompeiust küldte Spartacus ellen, akik le is győzték a rabszolgasereget Brundisiumnál.
A rabszolgafelkelés leverését követően a szenátus a földközi-tengeri kalózkodás felszámolását Pompeiusra bízta, mely miatt Crassus irigykedni kezdett rá. Pompeius túlzott hatalma miatt azonban a szenátus megijedt, így veteránjainak nem adtak földet. A hadvezér emiatt összefogott a szenátus ellenségeivel. Ez a helyzet teremtett lehetőséget az ifjú Julius Caesarnak.
Julius Caesar kibékítette egymással Pompeiust és Crassust, Kr. e. 60-ban pedig megalapult az első triumvirátus. Ebben a szövetségben esküt tettek egymásnak, hogy segítenek megszerezni a kellő tisztségeket. Caesar konzul lett, majd Gallia helytartója. Crassus Syriába, Pompeius pedig Hispaniába ment. Caesar egy hadjárat keretein belül meghódította a gall törzseket, mellyel megmutatta, nemcsak kiváló szónok, de kitűnő hadvezér is. Kr. e. 52-re kitolta a Római Birodalom határait a La Manche-ig.
Időközben Crassus elesett egy hadjáratban, a szenátus pedig elkezdett tartani Caesar túlzott hatalmától, így Pompeius oldalára állt. Caesart Rómába rendelték, hogy megfosszák hadseregétől, ő azonban katonái élére állva megindította a polgárháborút ("A kocka el van vetve!"). Kr. e. 48-ban Pharszalosznál döntő vereséget mért vetélytársaira, bevonult Rómába és örökös diktátorrá neveztette ki magát a szenátussal.
Julius Caesar radikális reformokat hajtott végre. Letelepítette veteránjait, földet adott a nincsteleneknek. Számos birodalomi lakosnak polgárjogot adott, értékálló aranypénzt veretett. Csökkentette a szenátus tekintélyét, a létszámot 900 főre csökkentete, oda híveit ültette. Bevezette az új Julianus-naptárt.
Intézkedései azonban népszerűtlenné tették őt a köztársaságpártiak és a lovagrend körében. Ennek köszönhetően egy köztársaságpárti összeesküvés során Kr. e. 44 március idusán brutálisan meggyilkolták. Az akcióban fia, Brutus is részt vett. ("Te is fiam, Brutus?")
Názáreti Jézus Krisztus (〜Kr. e. 4 - 〜Kr. u. 33)
Názáreti Jézus Krisztus
Római Birodalom (Júdea)
Tisztség: -
Jézus, teljes nevén Názáreti Jézus Krisztus a világ legnagyobb vallásának, a kereszténységnek legnépszerűbb alakja, a keresztény hívők szemében maga a megváltó, Isten fia, a Szentháromság tagja. A keresztény felekezet kialakulása nevéhez köthető, a hívek úgy gondolják 2. eljövetele a világvége bekövetkeztével történik meg, amikor is Jézus ítéletet hirdet az emberiség felett.
A vallás keletkezése a zsidóság messisáváró hangulatából indult. Egy ősi zsidó prófécia szerint ugyanis a zsidó népet egy évtizedeken át tartó elnyomásból fel fogja szabadítani a megváltó. A Római Birodalom elnyomása pedig alkalmat teremtett a zsidóság körében arra, hogy fokozódjon a messiásváró hangulat. Ez azonban csupán egyfajta remény volt a zsidóság körében, egészen addig, míg egy nap el nem jött Keresztelő János, aki a megváltó eljövetelét hirdette. Keresztelő János tanítványa, a betlehemi származású Jézus Krisztus pedig egyenesen a megváltónak hirdette magát. Az új vallás kialakulása ennél a pontnál kezdődött.
Jézus Krisztus életének eseményeit az evangéliumok írják le (evangélium=örömhír), a kereszténységgel pedig a Biblia Újszövetség része foglalkozik. Az Újszövetség szerint az minősül kereszténynek, aki Istenhez méltó életet él, hisz Jézusban, mint egyetlen megváltóban, hisz Istenben és a Szentlélekben és monoteista.
Jézus az apostolokkal (apostol=küldött) járta Júdea városait és hirdette a közelgő végítéletet, amikor is Isten dönt arról, elnyeri-e az emberiség az örök életet. Jézus szerint nem azért üdvözölünk, mert részt veszünk különböző szertartásokon, hanem azért, mert Istenhez méltó életet élünk. Tanításaiban elvetette a gyűlöletet, kapzsiságot, és mindenfajta erőszakos cselekedetet (lopást, ölést, stb...). Életével példát mutatott, egy tiszta keresztény élet példáját. Emellett egyes legendák szerint csodákat is tett: Vizet borrá változtatott, epilepsziás embert gyógyított meg kézrátétellel.
A Jézus által hirdetett új hit gyorsan gyarapodott, hiszen az akkori politeista római valláspolitika nem kínált vígaszt, megnyugvást a Római Birodalom lakosai számára. Olyannyira nőtt a Jézus által hirdetett felekezet, hogy veszélyessé vált a birodalom számára. Olyannyira nehezteltek a rómaiak Jézusra, hogy Júdea helytartója, Poncius Pilátus a legkegyetlenebb módón, keresztre feszítéssel kivégeztette őt.
Halála után a keresztények hitet vetettek a feltámadásába, és népszerűbbé vált, mint valaha. Jeruzsálemben alakultak meg az első közösségek, melyek először néhány fősek voltak. Az első jelentősebb keresztény közösség vezetője Péter apostol volt. Ezek az alakulatok a későbbiekben elkezdtek nőni, azonban nem alakultak ki tisztségek, mivel tagjaik a végítéletet várták, és úgy gondolták felesleges lenne rövid időre komolyabb szervezeteket alakítani. Azonban a későbbiekben, a végítélet elmaradásával kialakultak az első tisztségek (püspökök, klérosz, szolgálók) és szertartások.
A kereszténység a történelem során rengeteg átalakuláson ment keresztül, és napjainkban már közel sem az, ami az ókorban volt. Számtalanszor a szétszakadás szélére került, és az újkorban ez be is következett, emellett számos megtisztulási kísérlet is lezajlott az idők során, melyek közül kevés járt sikerrel (clunyi reformok).
