Joanne Harris Yorkshire-ben született 1964. július 3-án. Modern és középkori nyelvészetet tanult Cambridge-ben, majd számos heroikus, de kudarcba fulladt próbálkozás után (volt rockzenész, gyógyfűkereskedő, könyvelő) helyezkedett el egy leeds-i fiúgimnáziumban franciatanárként. Itt 12 évig tanított, s ez idő alatt jelent meg első három regénye.
Első kötete a The Evil Seed, 1989-ben került a könyvespolcokra (ez a kötet nem jelent meg magyarul), ma, 15 évvel később mindenkit igyekszik lebeszélni arról, hogy elolvassa. Második kötete a Sleep, Pale Sister, magyarul Aludj kislány, eredetileg 1993-ban jelent meg, de 2009-ben a rajongók hatására újra kiadták. A harmadik regénye a Csokoládé. Ez a könyv hozta meg számára a sikert, melyből Oscar-díjra jelölt film is készült, Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével.
Írásai között találkozhatunk zsigerig hatoló krimi-thrillerrel, könnyed hangulatú, vidám mesékkel, drámákkal, illetve két szakácskönyvet is kiadott.
Stílusa
Az olvasók egy új stílus megteremtőjeként tekintenek rá, hiszen a Csokoládé című könyve megjelenése után sorra jelentek meg a kulináris élvezeteket, érdekes helyeket, a vidéket, Franciaországot középpontba állító romantikus regények, útleírások. Ő azonban nem így vélekedik erről. Úgy gondolja, hogy egy nagyon jól ismert és kedvelt, ám az utóbbi években kicsit háttérbe szorult írói tradíciót folytatott, ami nem más, mint az útleírás. Az angol irodalom akkoriban olyan sötét időszakát élte, amikor a megjelenő könyvek nagy része túlságosan realista volt, az irodalmat a minimalizmus, az érzelmek teljes kizárása jellemezte. Ő valami teljesen ellenkezőt csinált és ezért kedvelték meg az olvasók. Ezért elmondható, hogy nem felfedezett valami újat, inkább egyszerűen csak mert régimódi lenni. Az olvasóközönség változást várt, ki volt éhezve az érzelmekre, így az ő érzelmekkel telített regényei voltak azok, melyekre az olvasók vártak.
Könyvei
Csokoládé (2001)
Szederbor (2002)
Ötnegyed narancs (2003)
Partvidékiek (2004)
A francia konyha. Szakácskönyv (2004)
A francia piac. Újabb receptek egy francia konyhából (2005)
Joanne Harris nem csak az útikönyvek és gasztrokrimik világát tette újra népszerűvé, hanem egy olyan egyedi stílust hozott létre, amellyel korábban még sosem találkoztam. Krimi regényei általában rendkívül fordulatosak, olyan ötletekkel áll elő, amely teljes egészében kihasználják a könyvek adta lehetőségeket, és sok fordulatát, eszközét és történetmesélési ötleteit erre fűzi fel. Elbeszélésmódja látványos, rendkívül képszerű és ezáltal magával ragadó is.
Az írónő erőssége a világépítésben és a hangulat megteremtésében gyökerezik. A St. Oswald trilógiában olyan atmoszférát volt képes fenntartani egész végig, hogy azt tanítani lehetne! Ehhez még hozzájön a ködös, rejtélyes elbeszélésmód, és meg is van a tökéletes recept egy fejelthetetlen krimihez!
Gaiman 1960. november 10-én született meg, és már négyéves korára tudott olvasni. Egy mű, ami igazán mély benyomást tett rá, J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című könyve volt az iskolai könyvtárban, bár a trilógiának csak az első két része volt meg. Állandóan kivette és elolvasta őket. Később, amikor elnyerte az iskola angol díját és olvasási díját, végre meg tudta venni a harmadik részt is.
Hetedik születésnapjára megkapta C. S. Lewis Narnia krónikái című könyvsorozatát. Később úgy emlékezett vissza, csodálta az írót az olvasóhoz intézett zárójeles megjegyzései miatt, melyekkel szinte beszélgetett olvasójával. Azt gondolta: „Ó, Istenem, ez nagyon jó! Én is ezt akarom csinálni! Amikor író leszek, én is használni szeretném ezt a zárójeles megoldást. Tetszett a zárójelbe tett dolgok ereje.” Másik gyermekkori kedvence volt Lewis Carroll Alice Csodaországban című meséje, melyet örök kedvencének nevezett. „Az Alice olyan alapolvasmány volt, melyet már kívülről tudtam.” Szintén nagy kedvencei voltak még gyermekként a Batman-képregények.
Munkássága igen sok műfajt felölel. Főként regények, képregény és film forgatókönyvek, novellák, elbeszélő költemények, kisebb részben publicisztikai írások, életrajzok és tanulmányok töltik ki életművét.
Korai újságírói és non-fiction munkásságát leszámítva elsősorban a fantasztikus irodalom témáiban alkot. Leginkább fantasyszerzőként ismert, de Amerikai istenek és az Anansi fiúk című regényei egyértelműen a mágikus realizmus műfajába sorolandók. Néhány novellája kifejezetten a tudományos fantasztikus kategóriába tartozik, horror történetei pedig a természetfelettiből merítenek. Több ifjúsági könyve is megjelent, szintén fantasztikus témákban.
Írói stílusára látványos hatással voltak szerintem a fent említett kedvenc könyvei: a Batman-képregények a Sandman fantasy képregény-sorozat megírására inspirálhatták (amely alapjául szolgált az azonos című, világsikerű filmsorozatnak is), míg a Narnia krónikái vagy Az Alíz Csodaországban a történetszövésére voltak hatással. Gaiman azon kevés fantasy-író közé tartozik, aki mesterien bánik a szavakkal és az azok által kiváltott érzelmekkel. Stílusát erős realizmus és sötét tónus jellemzi, amely főleg a horrorregényeinél mutatkozik meg. Írásaiból látszik, hogy nagyon érdekes hely lehet a gondolatainak világa.
A magyar kortárs költő, drámaíró, zenész 1982. június 8-án született Budapesten Závada Pál író és Gyetvai Ágnes (1952–1991) művészettörténész első és egyetlen gyermekeként. 2001-ben érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. 2001 és 2003 között a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem közgazdász-tanár szakos hallgatója volt. 2009-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett angol-olasz szakos diplomát. 2015-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett színháztudományi diplomát. 2016-tól kezdve az ELTE Esztétika Doktori Iskola doktorandusza.
Első versei a Jelenkor folyóiratban jelentek meg 2009-ben, azóta rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokban. Verseit többek között az Élet és Irodalom, az Alföld, a Holmi, a Műút, az Ex Symposion, a Pannonhalmi Szemle, a Zempléni Múzsa, a Szkholion, a Bárka és a Helikon közölte.
Első verseskötete Ahol megszakad címmel a Libri Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben, amiért 2013-ban Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra jelölték. Második verseskötete 2015-ben Mész címmel jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, amiért második alkalommal is Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra jelölték.
2016-ban Örkény István drámaírói ösztöndíjat kapott. 2017-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült. 2017-ben megjelent harmadik, Roncs szélárnyékban című verseskötete a Jelenkornál. 2017-ben neki ítélték a Horváth Péter irodalmi ösztöndíjat, melynek köszönhetően 2018 nyarán egy hónapot töltött a berlini Literarisches Colloquium Berlinben. 2018-ban Je suis Amphitryon című drámájáért, mely szintén a Jelenkornál jelent meg, Szép Ernő-különdíjban részesült. 2018-ban Iphigeneia továbblép című szövegével harmadik helyezést ért el az Alföld folyóirat Határ-pályázatán. 2019-ben meghívást kapott Rotterdamba, Európa legnagyobb költészeti fesztiváljára, a Poetry International-ra. 2012-től fennállásáig (2019) a József Attila Kör tagja. Verseit angol, német és román nyelvre fordították le.
Bár költészetben, drámában és zenében egyaránt kipróbálta magát, mégis szerintem versei érik el a legnagyobb hatást és közönséget. Závada Pétert volt szerencsém élőben is meghallgatni, ahol ő maga is kifejtette a problémát, ami bennem is felmerült már nem egyszer. A verseskötetei ugyanis az idő előrehaladtával egyre népszerűtlenebbé válnak, ezt pedig azzal magyarázta, hogy megváltozott költői stílusa, egészen új irányon indult el, és ez is érdekli a leginkább. Azzal pedig tisztában van, hogy ezért a kötetei egyre kevésbé olvasottabbá válnak (az első volt a legnépszerűbb, utána a második követte, majd lassan apadt el az érdeklődés).
Én is sajnos ugyanígy gondolkodom – véleményem szerint első két kötete volt a legizgalmasabb, azok váltották ki a legtöbb érzelmet belőlem, a többi jócskán lemaradt mögötte. Azonban az tény, hogy Závada Péter egyedi stílusa jó értelemben kilóg a modern kortárs költészet és slam közül, ugyanis líraisága kortól is függetlenül büszkén megállja a helyét. Gondolatai pedig tiszták, folyékonyak és elképesztő szinesztézia jellemzi őket.
